.:: Vásárhely.ma ::.

Pészach, az egyiptomi rabságból való szabadulás ünnepe

Míg a nyugati kereszténység, a római katolikusok és protestánsok, valamint a görög-keletiek és görög katolikusok Jézus feltámadását ünnepelik húsvétban, a köznyelvben csak zsidó húsvétként emlegetett pészach az egyiptomi rabságból való kiszabadulás ünnepe.

A múltra emlékeznek, a szabadulásra

Akárcsak a húsvét, a pészah is a tavasz, a természet újjászületésének idején köszönt be, ezért is szokták a tavasz ünnepének is mondani. Az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren való átkelésre emlékezteti az ünneplő zsidóságot. A nyolcadik napon megemlékeznek a halottakról is, mint minden nagyünnepen.

Összegyűl a család, a közösség

Idén április 22-én kezdődik a Pészach ünnepe és 30-án ér véget. A marosvásárhelyi zsidó hitközség is rendszeresen megünnepli, bár kisszámú ez a közösség, még egy százalékát sem teszi ki a város lakosságának, ám ragaszkodik a hagyományaihoz. Az ünnep egyik jellegzetessége a széderest. A zsinagógában megtartott istentiszteletet egy ünnepi vacsora követi, ahol a közösség tagjai megemlékeznek a múlt eseményeiról, felidézik a szabadulás történetét. A széderest pontos rituálé szerint zajlik, ami azt jelenti, hogy az ilyenkor hagyományos étkek kerülnek az asztalra, amelyeket a szabályok által meghatározott sorrendben fogyasztanak. Ezektől a szabályoktól nem lehet eltekinteni, a rituálét, ahol nincs rabbi, ott a hitközösség elnöke vezeti.

A széderest, az ünnepi vacsora jó alkalom arra, hogy összegyűljön a család, a közösség, hogy együtt ünnepeljen, senki ne maradjon magányosan ezen az estén. Az ünnepien terített asztalnál mindenkinek helye van, sőt egy üres helyet fenntartanak annak, aki valamilyen okból kifolyólag nem lehet jelen.

A Hagada, vagyis a Pészach története

Fontos kelléke az estnek a széder-tál, a ráhelyezett szimbolikus étkekkel: egy darab sült csirkehús, egy főtt tojás, keserűfű (torma és fejes saláta), reszelt alma, körte, fahéj és bor keveréke, és valamilyen zöldség (például főtt krumpli). Nem hiányozhat a bor sem, amiből minden felnőtt személynek négy pohárral kell jutnia (poharanként 3,5 dcl). A pászka, a sós víz, az ünnepi serleg is hozzátartozik az ünnepi kellékekhez. Ilyenkor a legszebb teríték kerül az asztalra, szép abrosz, szép tányérok, üvegpoharak, szép evőeszközök, ünnepi gyertyatartó.

A hagyomány szerint a családfő, vagy a hitközösség vezetője felolvassa a Hagadát, az egyiptomi rabságból való szabadulás történetét, és a szertartás szigorú szabályai szerint jelzi, hogy mikor milyen étekből kell fogyasztani és hozzá bort inni. A szertartás befejeztével következik a több fogásos ünnepi vacsora, ahol kóser alapanyagokból készült húsleves, sült, vagy sóbafőtt, zöldségköret, majd sütemény kerül az asztalra.

A széder-tál a szimbolikus étkekkel

 

Minden étel jelképez valamit 

A rituális ételek azokra a megpróbáltatásokra utalnak, amelyeken átment a zsidó nép. Például a pászka, a kovász nélküli kenyér azt jelképezi, hogy a kivonulás idején a zsidóknak nem volt idejük kenyeret sütni, helyette ezt a fajta kovásztalan kenyeret sütötték, amely most az egyiptomi rabszolgaság idejét szimbolizálja. A sós víz az elnyomás okozta könnyeket jelképezi, ugyanakkor a szabadság öröme könnyeit is. Az őrölt dióból, almából, fahéjból és mézből készült édesség azt a habarcsot szimbolizálja, amelyet a zsidó rabszolgák Egyiptomban a fáraó építkezéseihez használtak.

A sós vízben áztatott sült vagy keményre főtt tojás az élet és az újjászületés jelképe. A keserű növények, mint a torma és római saláta, lehetővé teszi a rabszolgaság keserűségének a megízlelését,  a sós vízbe mártott petrezselyemlevél pedig a zsidó rabszolgák alultápláltságára utal, és egyaránt szimbolizálja az új tavaszi évszakot is. A csirkecsont arra az áldozatra emlékeztet, amelyet a zsidók közvetlenül Egyiptom elhagyása előtt mutattak be, és amelyet a Templom lerombolásáig folytattak.

 

Antal Erika

Kövess minket a
Facebookon!

Követem!

125

Mi a véleménye a Főtér tervezett átrendezéséről?