.:: Vásárhely.ma ::.

Örmény gyökerű személyiségeknek avattak emléktáblát

Ünnepélyes keretek között leplezték le Marosvásárhelyen a Retyezát utca egyik lakóházán két örmény származású személyiség – Petelei István író és dr. Czakó József sebészorvos – emléktábláját.  

Fotó: Marosvásárhelyi Örmény – Magyar Kulturális Egyesület

A rendezvény jelentőségét és a két örmény gyökerű személyiség életét Gyombolai Péter Vince konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa képviselője, Kovács Mihály Levente, Maros Megye Tanács elnökhelyettese méltatta. Az emléktáblát Exc. Sergey Minasyan, Örményország romániai nagykövete és Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere leplezte le. Az ünnepségen jelen voltak a Petelei és a Czakó család leszármazottai.

Fotó: Marosvásárhelyi Örmény – Magyar Kulturális Egyesület

Életük és munkásságuk fontos Marosvásárhely számára

„Ez az első olyan olyan köztéri emlékhely Marosvásárhelyen, ahol örmény írás is olvasható. 1666-tól dokumentálható az örmények jelenléte Marosvásárhelyen” – fogalmazott dr. Puskás Attila, a Marosvásárhelyi Örmény – Magyar Kulturális Egyesület elnöke, hozzátéve, hogy „már ideje volt”, hogy létrejöjjön egy ilyen „nyelvemlék” is.

Ahogy az egyesület elnöke kifejtette, az emléktábla állításának ötlete már több évvel ezelőtt megszületett. Dr. Nagy Attilával, az egyesület korábbi elnökhelyettesével felkeresték a Czakó családot, akik teljes mértékben támogatták a kezdeményezést. Jóllehet több más helyen is élt Petelei István és dr. Czakó József, életük és munkásságuk fontos Marosvásárhely számára.

A négy nyelven – magyarul, románul, angolul és örményül – feliratozott emléktáblán  Petelei István író és dr. Czakó József professzor arcképe látható. Fotó: Marosvásárhelyi Örmény – Magyar Kulturális Egyesület

Köszönet Marosvvásárhelynek

A két örmény gyökerű személyiségről beszélt a nagykövet, az íróról és a kórházalapító orvosról, illetve kifejtette, hogy Örményország más nemzetekkel való baráti kapcsolatainak biztosításában fontos szerepet játszik a világméretű örmény diaszpóra. „A románoknak, magyaroknak és más nemzeteknek gazdag közös történelme van, amely az ezeréves örmény jelenléthez kapcsolódik a jelenlegi Románia területén. Az örmény közösség a történelem különböző szakaszaiban jelentős hatást gyakorolt ​​Románia gazdasági, kulturális és oktatási fejlődésére” – mondta a diplomata, hangsúlyozva, hogy Örményország és az örmények hosszú múltra tekintenek vissza a toleráns együttélésben a különféle vallásokat és kultúrákat képviselő társadalmakkal és nemzetekkel különböző régiókban. Ami napjainkat illeti, úgy fogalmazott a diplomata, hogy „Örményország ma komoly biztonsági kihívásokkal néz szembe. Azerbajdzsán Örményország és Hegyi-Karabah elleni folyamatos agressziója és támadásai számos áldozatot, új menekülthullámot, valamint a regionális biztonságot és stabilitást fenyegető új fenyegetést eredményeztek. Örményország számára Románia értékes partner és kommunikációs, gazdasági és politikai kapu az Európai Unió felé”.

Emlékezetesnek nevezte a szombat délelőtti eseményt Sergey Minasyan, Örményország romániai nagykövete, aki úgy fogalmazott, hogy nem fogja elfeledni ezt a napot, akkor sem, mikor már elhagyta Romániát. Fotó: Marosvásárhelyi Örmény – Magyar Kulturális Egyesület

Az esemény ünnepi hangulatát emelte Forró-Bathó Eszter Anna, aki Petelei novelláiból olvasott fel, Kántor Anna-Erzsébet és Kántor Éva-Andrea, akik örmény népdalokat adtak elő ukulele kísérettel, valamint Ősz Domokos, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia fuvósa, aki dudukon, a jellegzetes örmény hangszeren kaukázusi örmény népdalokat játszott. Szakács Endre helyi örmény katolikus plébános egyházi áldásával, a Miatyánk örmény nyelvű eléneklésével ért véget az ünnepség.

Fotó: Marosvásárhelyi Örmény – Magyar Kulturális Egyesület
Fotó: Marosvásárhelyi Örmény – Magyar Kulturális Egyesület

Az egyetlen darab travertinból álló emléktáblát Karácsony István marosvásárhelyi művészettörténész tervezte, ifj. Jakab Gyula geológus készítette el Gyergyószentmiklóson, és Enyedi Ferenc helyi vállalkozó szerelte fel.

Puskás Attila elmondta, hogy mindez nem valósulhatott volna meg ifj. dr. Czakó József és a Czakó család támogató hozzáállása nélkül.

Fotó: Marosvásárhelyi Örmény – Magyar Kulturális Egyesület

Öt éve viseli Dr. Czakó József nevét utca Marosvásárhelyen

Dr. Vass Levente közösségi oldalán gratulált a magyar örmény egyesületnek az emléktábla avatásához és felelevenítette, hogy „2018. októberében, 5 évvel ezelőtt helyeztük ki a Dr. Czakó József utcanévtáblát Marosvásárhelyen, ellenzékeként az akkori városvezetésnek”. Tovább arra is kitért, hogy „18 év kellett, hogy az RMDSZ  által Bukarestben gyakorolt, eredményorientált pragmatikus politizálást Marosvásárhelyen is érvénybe léptethessük, hogy merjünk politikai ellenfél felé is – mint már akkor tisztán látszó – búcsúval is felérő jobbot nyújtani közösségi ügyeink megvalôsításáért. Lett Czakó, Luther és Burger utca, Bethlen Gábor szobor, egyházaink megkapták bérhátrálékaikat az önkormányzattól”. Vass kifejtette, hogy a kivitelező politikustársai közül mára mindenkit kiszorítottak a helyi dõntéshozatalból és azóta sem változott a kétnyelvű utcanévtáblák helyzete sem. „Számomra egyre világosabb, hogy az eredményorientált politizálás nehezebb azoknak, akik nem tanulták meg ellenzékből ennek művészetét” – írja közösségi oldalán Dr. Vass Levente.

Fotó: Dr. Vass Levente Fb-oldala

Ki volt Petelei István író és dr. Czakó József?

Petelei István, a „Mezőség írója”, 1852. szeptember 13-án született Marosvásárhelyen – írja tanulmányában dr.Kálmán Attila történész, a Marosvásárhelyi Örmény – Magyar Kulturális Egyesület elnökhelyettese . A család Erzsébetvárosról kerülhetett Szamosújvárra. A Petelei család marosvásárhelyi ága Petelei Márton kereskedőhöz köthető, akinek neve az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején tűnik fel Marosvásárhelyen. Feleségül vette a szintén örmény származású Biluska Rozáliát, aki fogadós volt Marosvásárhelyen. Házasságukból tudomásunk szerint egy gyermek született, István, aki folytatta szülei foglalkozását és fogadós lett. Lakóháza a Szentgyörgy tér 6. szám alatti ingatlanban volt. 1843-ban házasságot kötött a szintén marosvásárhelyi örmény családból származó Istvánfi Máriával. Házasságukból 13 gyermek született, de mindössze hat érte meg a felnőttkort. A harmadik gyermek volt István, aki teljesen más életpályát választott, mint testvérei és felmenői.

Íróként és lapszerkesztőként végzett irodalmi munkássága és közéleti szereplése mai napig ismert. Tanulmányait szülővárosban, majd a kolozsvári római katolikus gimnáziumban és végül Székelyudvarhelyen végzi. 1870-el kezdődöen a budapesti Műegyetemen tanul, építészmérnök szeretne lenni, majd ezután, bölcsészetet tanul (történelem tanár szeretne lenni) és végül természettudományt. Tanulmányainak az elvégzése után visszzatér Marosvásárhelyre.

1877. és 1880. között jelennek meg az első írásai. 1880-ban Kolozsvárra költözik, ahol elsősorban újságíróként tevékenykedik. A Petőfi társaság tagja lesz. Előbb a Kelet szerkesztőségében dolgozik, 1883 óta a Kolozsvári Közlöny segédszerkesztője, 1887-től a Kolozsvár című lapot szerkeszti. Első önálló kötete 1882-ben jelent meg, majd ezt követte két újabb kötete 1886-ban.

Petelei aktív az erdélyi irodalmi élet megszervezésében is. 1888-ban neki köszönhetően is megalakul az Erdélyi Irodalmi Társaság, amelynek elnöke lesz, majd 1896-ban az marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság elnöke lett. 1891-ben visszavonul Marosvásárhelyre, ahol házat építtett magának, ahol feleségével lakik. 1888-ban feleségül vette Tauffer Ferencnek (1848–1877), az özvegyét, az ugyancsak örmény származású Korbuly Irmát. Visszavonulása után kevesett dolgozott. 1910 január 5-én -ben hunyt el Kolozsváron. Marosvásárhelyen a római katolikus temetőben alussza örök álmát.

Petelei emlékét a városban sokáig ápolták. A Kemény Zsigmond Társaság 1928. szeptember 18-án Petelei István emlékünnepélyt szervezett, melynek keretében az író Szentgyörgy utcai szülőházának falára az Erdélyi Helikon egy emléktáblát helyezett el. Marosvásárhelyen valamikor utca is viselte az író nevét.

A Petelei és Czakó családok kapcsolata

Petelei István feleségének, Korbuly Irmának volt egy Erzsébet nevű testvére is.  Rajta keresztül került kapcsolatba a család a sepsikilyéni és sepsiszentgyörgyi Czakó családdal. Erzsébetet ugyanis 1890. szeptember 14-én vette feleségül Czakó József jogász (1855, Székelykövesd – 1900, Nagyszeben). Házasságukból született dr. Czakó József világhírű orvosprofesszor (1895-1975), akinek nevéhez a marosvásárhelyiek által „Czakó szanatórium”-ként ismert kórház megalapítása kötődik, és amit manapság „régi szülészetnek” neveznek a helyiek – írja Kálmán Attila.

Czakó József Székelykövesden született 1895-ben. Tanulmányait a marosvásárhelyi Református Kollégiumban, majd a kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte. Egyetemi tanulányait a kolozsvári egyetemen folytatja. Az orovostudományok doktora lett 1921-ben. Néhány évig a budapesti II. sz. sebészeti klinikán dolgozott. 1926-tól Marosvásárhelyen folytatta szakmáját. Nevéhez kapcsolódik a marosvásárhelyi un. szanatórium megalapítása, amelynek igazgatója és főorvosa volt 1929-től. A kórház az egyik legmodernebb ilyen intézménynek számított, volt sebészeti, belgyógyászati, neonatológiai, reumatológiai, fizoterápiai részlege, 70 ággyal rendelkezett. A két világháború közötti gazdasági krizis idején Czakó bérbe vette a kórházat és biztosította ennek működését.

1935-ben hajtotta végre világviszonylatban premiernek számító műtétet, amikor egy varrótűt távolított el egy katona szívéből – mutat rá a történész.

A második világháború idején megtiltota zsidó származású kollégáinak a sárga csillag viselését és segített több kollégájának megmeneküli a koncentrációs lágerekbe való hurcolás elől.

A háború után egy rövid időre a Marosvásárhelyre telepített kolozsvári egyetem orvosi karának a tanára lett. 1946-ban koholt vádak alapján letartóztatták. 1950-ben a Duna-Fekete-tenger csatornához hurcolták kényszermunkára. Rövid idő múlva azonban a vádakat ejtették és szabadon engedték. Később a Cukorgyár üzemorvosaként dolgozott. 1975-ben hunyt el és a marosvásárhelyi reformtus temetőben van eltemetve.

Kálmán Attila azt is kiemeli, hogy Czakó József 1939-től a marosvásárhelyi Református Kollégium vezetőségi tanács tagja lett, illetve ő adományozta Bolyai Farkas koponyáját és Bolyai János koponyájának megmaradt részét tartalmazó tabernákulumát, amelyet a Teleki Tékában őriznek.

Antal Erika

Kövess minket a
Facebookon!

Követem!

330

Miként vélekedik Dorin Florea jelöltségéről?