.:: Vásárhely.ma ::.

Mezei élmények

A mezőn nagyon mozgalmas ám az élet!  Pedig látszatra senki nem jár arra, csak jómagam reggel a kutyákkal és a juhász a juhaival.

Jobb napokon három juhász is legeltet, egyik jön Bese felől, a másik az erdő felől, és néha a harmadik Szentkirály felől. A kutyáikkal és velük magukkal már megbarátkoztam, ebben a sorrendben. Először nem néztek jó szemmel, de aztán megtaláltam velük a közös hangot, pontosabban előbb az egyiknek a bicskáját. Jó éles bicska volt, nem akármilyen, fekete pengéjű fehér fegyver, alig vártam, hogy szolgáltathassam vissza. Hálás is volt nekem a gazdája. A másik juhász egyik reggelen elvesztette a juhait, mind a népdalban. Kereste mindenfelé, engem is kérdezett, persze, hogy láttam, a befejezetlen hotel háta mögött legelésztek, de ő abból a szögből nem láthatta, én pedig éppen abból az irányból jöttem. Csodálkoztam is, hogy milyen jól elvan a nyáj egymagában.

A befejezetlen szálloda, évek óta így áll.

Oda jártak régebben a suhancok cigizni, és az a gyanúm, hogy drogozni is, időnként kis sárga prenadez ragasztós műanyag palackokat találtam a fűben. Ráadásul a közeli kisüzletben is árulják, szépen sorakoznak a pulton, az üveg alatt. Kérdeztem az eladótól:

-Ezt arra veszik?

– Hát persze, hogy arra! – jött a sokatmondó válasz! De drágállják, mert darabja 4 lej! Ha ezt csinálják, legalább nem kell enni… Szomorú, és semmit nem lehet tenni, mert ezzel a szegmenssel nem foglalkozik senki.

A kis sárgakupakos műanyag palack felbukkan még a városban is!

Esős idő után néhány gombászóval is szoktam találkozni, és én magam is gyűjtöm, de csak azt, amit ismerek: csiperkét, keserű gombát, galambgombát, őzlábat, az erdőben szoktam találni néha pereszkét is, rókagombát soha, pedig az a kedvencem. Tudtommal, az csak a magasabb vidékeken fordul elő. De van szeder, málna, galagonya, kökény. Idén utóbbi nem termett sokat, alig volt a bokrokon pár virág, csodálkoztam is, hogy lett egyáltalán termése. Galagonya rengeteg van, pedig sok virágját leszedtem a tavaszon gyógyteának. Most gyümölcsöt szedegetek, régebben küldtem haza a szüleimnek, de apám, amióta látta a tévében, hogy mérgező galagonya miatt kerültek kórházba gyerekek, azóta nem akarja elfogadni. Hogy magyarázzam el neki, hogy ugyanazon a bokron nem nőhet egyik évben jó galagonya, másik évben meg mérgező? A csipkebogyót viszont nem utasítja vissza senki a családban, azt is gyűjtöm, tökéletes C vitamin pótló ebben az influenzás időszakban.

A jólismert őzláb.

A domb fölötti erdő szép és tiszta, helyenként meg egyáltalán nem az. Vannak ott is illegális szemétlerakók, akárcsak a dombon. Idővel ellepi a sok hulladékot a föld, vagy télen a hó, utána meg a víz kimossa. A tavaszi áradáskor annyi víz felgyűl a földben, hogy helyenként felzubog, és volt idén egy nagyobb esőzés, amikor a dombról, a mezőről, az erdőből patakokban folyt le a víz, nálunk az udvaron folyt át, kis sáncot kellett ásnunk, hogy elvonulhasson az ár. Végre teljesült az álmom: mindig egy patak partján szerettem volna élni! Viccet félretéve, akkor kicsit megijedtünk, hogy ez ezután mindig így lesz, de úgy tűnik, jövő tavaszig biztonságban vagyunk. A régi öregek mesélik, hogy volt egy kis meder az utcánk fölött, a telkek végében, és mindig ott folyt el a víz tavasszal, de az építkezésekkel feltöltötték, és most ott közlekedik az ár, ahol éppen utat talál magának.

A kutyáim vígan áskálódnak, háttérben az új lakótelep.

Igen, az építkezések elkezdődtek, egy hirdetőtábla is volt a tavaszon, hogy belterületté szeretnék nyilvánítani a domb többi részét is, és erre közvitát hirdetnek. Akkor tudtam meg, hogy Marosszentkirályhoz tartozik a kedvenc mezőm. Imitt amott, rendszertelenül már felépült pár családi ház, és a gazdátlanul hagyott befejezetlen szálloda alatt most már szépen sorakozik négy kétemeletes tömbház. Már a lakók is ismernek, amikor reggel munkába indulnak, én meg a Macival és a Milóval caplatok felfelé, kiköszönnek nekem a kocsijukból. Ők nem is sejtik, és nem hibásak azért, hogy az építő az új mini lakónegyedtől egy csövön át vezette le a vizet az utcánk háta mögötti telekre, onnan gyűl fel, és folyik át hozzánk, aztán a mi hátsó kerítésünk alatt tör magának utat. Amíg el tudjuk vezetni az udvar jobb oldalán, addig nincs baj, mert szerencsére a házunk a bal oldalon áll.

Szóval mozgalmas az élet a mi környékünkön, és vannak más izgalmas történések is, de erről majd egy következő mezei fejezetben.

Bódizs Edith

Kövess minket a
Facebookon!

Követem!

62

Minek köszönhető Soós Zoltán újabb sikere?