.:: Vásárhely.ma ::.

Betakarítás ráadással

Eddig minden évben szinte vadásztam az első sárguló falevelet, idén azonban nem voltam túlságosan elragadtatva látványától, még akkor is, ha az ősz a kedvenc évszakom. Belegondoltam, hogy hamarosan itt vannak azok az igazán hosszú szürke téli napok, amikor is a következő tavaszról ábrándozunk.

Amióta nem írtam, a szomszédból a gólyák búcsút vettek, a kert is lassan-lassan felvette színes felöltőjét, mi pedig nap, mint nap azzal foglalkozunk, hogy valamit begyűjtsünk.

A minap, bár nem igazán ez volt a tervben, a villámbetakarításnak lettem az egyik főszereplője. A földből kiszedtük a krumplit, ami jobbnak bizonyult, mint a tavalyi, s ha már úgyis nekiláttunk, akkor a maradék paszulyt, a piros és narancs színben pompázó kerek vagy klasszikus csípőst is leszedtük. Igazából tíz tőnél többet nem akartunk ültetni, de tavasszal valami kavarodás történt és bizony legalább 30 tő különféle csípősünk lett, amiből kétféleképpen teszünk el: egészben, ecetesen és vegyesen édes paprikával, murokkal és hagymával. Ez utóbbi nagyon finom szendvicsekre, de csorbák mellé is felszolgálható, nem annyira erős, mint a sima csípős. Felbuzdulva az eddigi munkán, gyorsan leszedtük a paradicsomot is, ami még hősiesen kitart, hála a szeptemberi permetezésnek. Úgy döntöttünk, hogy a félig érett gyümölcsöket is betakarítjuk, majd beérnek a pincében, nem akartuk, hogy az esetleges hóharmat kárt tegyen a gyönyörű példányokban.

S mivel nem volt elég a nyári kertészkedésből, próbálkoztunk az őszi vetéssel is: vetettünk ismét uborkát, jégsalátát, zöldborsót és fekete retket. Az új vetés többnyire sikeresen kikelt, most pedig az a feladatom, hogy ha nincs elég eső, akkor szinte naponta öntözöm az új uborkatöveket, amelyeken már van egy-két friss uborka. Ugyanez a helyzet a zöldborsóval is, bár kelhetett volna ki több is, de ami van, az virul, virágzik és lassacskán alakulnak a hüvelyek is. Egy levesre még biztosan gyűl termés, szóval elégedettek lehetünk.

Szintén nagy a hajrá a gyümölcsök esetében is: még terem a málna, ezzel párhuzamosan érik a barack, a szilva és az alma is.

A döntés az, hogy idén szilvaíz helyett pálinkát főzünk, erre gyúrunk, szedjük szorgalmasan a szilvát. Annyit azért mégis sikerült félretenni, amiből készült néhány üveg lekvár és premierként aszaltam is egy pár kilogrammot, ugyanis ezt tekintem az idei ősz ínyencségének.

Az idény még nem fejeződött be, még akad egy-két betakarítani való a kertben és a gyümölcsösben, hamarosan jelentkezem a fejleményekkel és, ha sikerül, megszereznem, akkor egy nagyon finom ketchup illetve ételízesítő receptet is meg fogok osztani a következő írásomban.

Lengyel Erika

Kövess minket a
Facebookon!

Követem!

23

Mire számít a választási kampányban?