Kali IstvánA marosvásárhelyi szerencsejáték-szabályozás története az elmúlt hónapokban egyre több kérdést vet fel. A városvezetés saját kezdeményezésként kommunikálta a játéktermek kiszorítását, a szabályzatot azonban később a Prefektúra és a szolgáltatók kifogásai miatt pontosítani kellett. Szeptember 24-én a tanács módosította a működési engedélyezés szabályzatát, miközben a kolozsvári bíróság éppen aznap felfüggesztette a korábbi szabályzatok végrehajtását. Ugyanezen az ülésen konkrét engedélyekről is szavaztak. A város hivatalos honlapján azonban ezeknek az engedélyeknek a végleges határozatai mégsem találhatók meg. Felmerült tehát a kérdés, hogy szavazhatott egyáltalán erről a tanács?
A történet februárban kezdődött, amikor a kormány a 7/2026-os sürgősségi kormányrendelettel új jogosítványokat adott a helyi önkormányzatoknak a szerencsejátékok szabályozására. A rendelet kimondta: a helyi tanács dönthet arról, hogy egy településen egyáltalán működhetnek-e szerencsejátékok, kijelölheti a működésre alkalmas területeket, és a működési engedély kiadását is saját szabályzatához kötheti.
Marosvásárhelyen ezt követően Kovács Mihály Levente RMDSZ-es alpolgármester állt a kezdeményezés élére. Márciusban arról beszélt, hogy a városban mintegy 330, szerencsejátékhoz kapcsolódó helyszín és 810 játékgép működik, és a tervezett szabályozás szerint a játéktermek a város szélére, pontosan meghatározott területekre kerülnének. AGERPRES-nek azt nyilatkozta: az RMDSZ-frakció és a polgármester közösen dolgozik a javaslaton.
Április 24-én a tanács elfogadta a két kulcsfontosságú helyi határozatot: a HCL 92/2026 kijelölte a szerencsejátékok működésének területeit, míg a HCL 93/2026 a működési engedélyek kiadásának eljárását szabályozta. A HCL 92 eredeti szövege már akkor kimondta, hogy bizonyos szerencsejátékok csak a meghatározott területeken, illetve az előírt védőtávolságok betartásával működhetnek.
A szabályozással azonban hamar problémák jelentkeztek. A szolgáltatók tiltakoztak, egyikük pedig bírósághoz fordult. Közben a Prefektúra is kifogásokat fogalmazott meg a szabályozás technikai részleteivel kapcsolatban: a működésre kijelölt területeket egyértelműen, ellenőrizhető módon kellett meghatározni. A később előkészített módosítás már utcaneveket, konkrét helyszíneket és térképi elemeket is tartalmazott; az egyik változat kifejezetten rögzítette, hogy a felsorolt utcák teljes hosszán nem, csak a térképen megjelölt szakaszokon lehetnek játéktermek.
A szabályzat szakmai kifogásolása önmagában érthető. A kérdések a szeptember 24-i tanácsülésen kezdődnek. A város hivatalos határozati nyilvántartása szerint az ülés első napirendi pontja a HCL 93 mellékletének módosítása volt. Itt rögtön felmerül a kérdés, hogy egy olyan szabályzat alapján, amit ezen a tanácsülésen módosítottak, szavazhattak-e az ülés végén az engedélyeztetésről? Tekintettel arra, hogy egy tanácshatározat csak az után lépik érvénybe, hogy az átmegy a prefektúra normakontrollján és ott ellenőrzik a törvényességét, a válasz a kérdésre NEM! Tehát nem szavazhatott volna a tanács az engedélyek megadásáról, csak a következő, azaz az októberi tanácsülésen. De ez csak az egyik probléma lenne.
Ezt a tanács mégis elfogadta, és HCL 240/2026 számon hivatalos tanácshatározatként nyilvántartásba vette.
Ugyanezen az ülésen a 28. napirendi pontként szerepelt a HCL 92 módosítása, amely kijelölte a szerencsejátékok működésének területeit.
2026. szeptember 24-én, még a 14 órakor kezdődő marosvásárhelyi tanácsülés előtt, a Kolozsvári Bíróság felfüggesztette a 92 és 93-as tanácshatározatok végrehajtását. A bírósági döntés nem jogerős, fellebbezhető, de a közigazgatási perrendtartásról szóló 554/2004-es törvény 14. cikkének (4) bekezdése szerint a felfüggesztést kimondó határozat jog szerint végrehajtható, és a fellebbezésnek nincs felfüggesztő hatálya.
A marosvásárhelyi tanácsülésen ugyanakkor ezt a bírósági döntést nem ismertették a tanácsosokkal, és az ülésen elfogadták a 93-as tanácshatározat módosítását is. A történet azonban itt sem áll meg.
Ugyanezen a szeptember 24-i ülésen konkrét szerencsejáték-működési engedélyekről is szavaztak. A hivatalos nyilvántartásban szerepel egy THE JACK SRL kérelme a Dózsa György utca 193. szám alatti helyszínre, amelyet a tanács elutasított. Ugyanakkor további három kérelem – a Dózsa György utca 243., a Dózsa György utca 197., illetve az Új gát (Barajului) utca 1/A. szám alatti helyszínek esetében elfogadta ugyan a tanács az engedélykéréseket, ezek mégsem kerültek be a határozatok nyilvántartásába, feltételezhetően a bírósági döntés következtében. Ez esetben a 93-as tanácshatározat módosítását is érvénytelennek kell tekinteni és újra kell szavazzon a tanács róla.
Ez különösen azért figyelemre méltó, mert a korábbi gyakorlatban a város konkrét engedélyezési határozatokat is közzétett. Májusban például a THE JACK Dózsa György utca 243. szám alatti helyszínére vonatkozó engedély HCL 141/2026 formájában megjelent, részletes határozattal és az engedély mellékletével együtt. Júliusban ugyanez történt a Shopping City egyik helyszínével: a kérelmet HCL 203/2026 hagyta jóvá. Szeptember 24-e után viszont a város nyilvános dokumentumai között nem jelennek meg ilyen egyértelműen azonosítható, végleges határozatok a három fennmaradó engedélyezési ügyben.
Ez több szempontból is magyarázatra szorul.
A történet jogi szempontból azért érdekes, mert külön kérdés, hogy a tanács pontosan milyen szabály alapján hozhatott döntéseket aznap, amikor a korábbi szabályozás végrehajtását a bíróság már felfüggesztette. Az sem világos a nyilvánosan elérhető dokumentumok alapján, hogy a konkrét engedélykérelmek esetében milyen szabályt alkalmaztak, illetve mikor váltak volna hatályossá az aznap elfogadott módosítások.
A városháza később jelezte, hogy megtámadja a felfüggesztő végzést. A történet így egyelőre két szálon fut: a bíróság előtt folyik a vita a tavaszi szabályozás jogszerűségéről, miközben az önkormányzat szeptember 24-i döntéseinek egy része továbbra sem követhető teljes egészében a város hivatalos nyilvántartásában.
A marosvásárhelyi szerencsejáték-szabályozás tehát jelenleg sajátos helyzetben van: egy politikailag látványosan felvállalt városi kezdeményezésből előbb vitatott szabályzat, majd bírósági ügy lett, miközben az önkormányzatnak szakmai kifogások miatt módosítania is kellett a szabályokon. A módosítás napján azonban már megszületett a bírósági felfüggesztő döntés, amelyet a tanácsülésen nem ismertettek.
Antal Erika
Szucher Ervin
