Pusztító árvíz és szomorú jóslat

„Egyszer csak mindenki megborzad… A hömpölygő ár egy férfi holttestet sodor magával… A mentők kimentik… Még senki sem tudja, hogy ki lelte halálát a szeszélyesen megáradt habokban.. Valahol talán feleség, gyermekek várják… És az apa a marosvásárhelyi kórház hullakamrájában tölti már ezt az éjszakát…

*

A mentés serényen folyik… Bár Marosvásárhely városának csak három mentőcsónakja van… Mulasztás, amelyet sürgősen pótolni kell. Szolgáljon mementóul ez a csapás…

*

Két fatelep is víz alá került a Hídvégen. Az egyik, a Kohn-féle, meg is gyulladt. A faraktárban közel három vagon oltatlan mész volt felhalmozva. A víz elöntötte, és a meleg következtében, a szokott kémiai processzus alapján egyszer csak lángokban állott a faraktár. Kísérteties látványt vetít a vízen úszó égő ház. Akárcsak egy pokoli panoráma, amelyet bámulva néztek órákig a tömegben szorongók…

*

Egy másik marosvásárhelyi külvárosi rész is víz alatt van. A fertályban a bolgárkertészek földönfutókká lettek. Az egyik ház tetejére három ember szorult föl, és csak órákig tartó munka után tudták őket megmenteni.

És a víz tovább hömpölyög. És a vízjelző hivatal újabb nagy tömegeket jelent.

*

Este valahonnan vészkiáltások, segélyt kérő könyörgések hangzanak. Senki sem tudja, honnan. Lámpákkal világítják meg a vizet és a környékező házakat. Végül egy fehér zsebkendő jelenik meg valakinek a kezében.

Serény kezek odaeveznek, és pár perc múlva kimentik a vízben úszó családot.

És utána a család egyetlen vagyonát, egy anyadisznót nyolc apró malaccal…

*

Valaki megszólal mellettem… Csak 1913-ban volt még ekkora árvíz, és aztán még jött a háború, ráadásul. Nehogy most is úgy legyen…

Benczel Béla”

Forrás: Árvízpusztítás országszerte. Végig a marosmenti árvízsújtotta területeken… (Összeállítás a Brassói Lapok, 1933. július 12-i számában)