Online tanult foghúzás, de volt zoomos-pizsamás óra is: derű a MOGYE-ballagáson

Elballagtak a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem végzős hallgatói. Az elmúlt években megszokott módon a magyar tagozat diákjait a Vártemplomban búcsúztatták szerdán a Studium Prospero Alapítvány szervezésében tartott ünnepségen.

„A város legrégebbi templomában” elsőként a különböző felekezetű papoktól kaptak útravalót a maturandusok. „Köszönjük tanáraitoknak, akik tanítottak és – ha kellett – intettek is. Ne felejtsétek el azokat az embereket, akik lehetővé tették, hogy álmaitok megvalósuljanak. Ha tehetitek, lépjetek a nyomdokukba. Törekedjetek a jóra, keressétek a vallásos élményt, az isteni forrást” – csak néhány azokból a jótanácsokból, amelyekkel az ökumenikus áhítat részeként a lélek pásztorai feltarisznyázták a búcsúzókat.

„Kivételes alkalom, számotokra egyszeri és megismételhetetlen, míg számunkra a mérlegkészítés időpontja” – a ballagási ünnepség jelentőségére Dr. Nagy Előd rektorhelyettes hívta fel a figyelmet. A vezető éleslátásra intette a több mint 250 végzős diákot, szerinte erre elengedhetetlenül szükségük lesz ebben a mára változóvá és kiszámíthatatlanná vált világban, amelyben rendkívüli mértékben elutalkodott az önzés és magukat mindentudónak képzelő influenszerek szabják az irányt.

Nem könnyű ilyen időkben helytállni, de orvosnak, gyógyszerésznek lenni kiváltság, a helyes diagnosztika, terápiás megoldások kiválasztásában különleges feladat vár rátok. Nem hiszem, hogy a mesterséges intelligencia, a gépek és rendszerek megfelelő megoldásokat kínáljanak, helyettünk döntsenek. Hitet és erőt kívánok az eredményes munkához!”

– mondta.

Egyúttal arra kérte az egyetem végzős hallgatóit: ne adják fel önazonosságukat, magyarságukat. A szebb napokat is megélt felsőoktatási intézmény megmaradásához az innen kikerült diákság, szakértők támogatására szükség lesz – zárta mondandóját a rektorhelyettes.

A fogorvosi kar oktatója, dr. Markovics Emese szerint a búcsúzó diákok nem könnyű, de szép időszak végéhez érkeztek, amelyben a koronavírus-járvány miatt különleges helyzetek sorozatát élték meg, amelyben volt részük zoomos-pizsamás órákban, online tanult foghúzásban és szereztek néhány hétbe sürített moduláris tudást. Felhívta a ballagók figyelmét a tiszteletadás szükségességére, elsősorban azokkal szemben, akiktől tanulni tudnak, de a családjukkal szemben is, amely lehetővé tette számukra a tanulást, valamint társaikkal szemben, akikben – fontos! – ne a vetélytársat, hanem a szövetségest lássák. Arra kérte őket, hogy

a jóra törekedjenek, hogy egyenes gerinccel tudjanak helytállni nehéz időkben is.”

A Kovászna Megyei Tanács elnöke, Tamás Sándor apai minőségben vett részt és szólalt fel a Vártemplomban. „Torokszorító az érzés, amikor gyerekeinkkel együtt örülhetünk az ő sikerüknek. Elkezdődik egy felelősségteljesebb időszak a felnőtt életükben, amelyben fontos szerepe lesz a helyes értékrendnek, az igazságérzetnek. Tanuljanak meg embernek maradni az embertelen világban, tudjanak szeretni.

Nem a jegyért tanultak, hanem mert az életben biztosan lesz egy olyan helyzet, amikor egy betegnek ők lesznek az egyetlen mentségük. Ez kalauzolja valamennyiüket”

– fogalmazott.

A búcsúzó diákok nevében az általános orvosi kar hallgatója, Ary Dalma azzal kezdte: álmodtak egy világot maguknak, és most itt állnak a kapui előtt. „Mik vagyunk és mit akarunk elérni?” – vezette fel a mondandóját. Úgy fogalmazott: az anyagi jólét nem lehet cél, legfeljebb eszköz. „A legszegényebb ember is nyújthat szeretetet, törődést, amire a leggazdagabb is rászorulhat. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. A szakmai tudás és az emberi magatartás egyaránt fontos a tevékenységetekben.

Menjetek bár vagy maradjatok, de tudva tudjátok: itt van szükség rátok”

– mondta a többi között az elköszönő egyetemi hallgatók nevében.

A Studium Prospero Alapítvány ügyvezető igazgatója, dr. Vass Levente a búcsúzó fiatalok fontos feladatára hívta fel a figyelmet: hogy a közösségükre figyeljenek, amelynek orvosként a vezetői lesznek.

Tanuljatok meg már fiatalon köszönetet mondani azért a jóért, amelyben részetek lehetett. Ez a képesség energiát ad, amellyel sziklákat mozgathattok meg és könnyebben tudtok majd érvényesülni”

– adott útravalót, majd türelemre intette őket a betegek iránt, hogy szánjanak megfelelő időt rájuk, legyen három percük meghallgatni a beteget (az átlag 20 másodperc helyett), mert sok hasznos információt szerezhetnek és még az embert, a lelket is felfedezik a betegben. Végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy bár az egészségügyben nőttek a fizetések, a hálapénz „intézménye” maradt, és ez nem elfogadható. S hogy miféle az a „hála”, amely viszont a léleknek szól és köszönetet mondani is lehet vele, arra az ajándékba hozott Szabó Lőrinc-vers felolvasásával mutatott példát.

Az ünnepség végén az egyetem magyar tagozatának vezetője, dr. Szabó Béla átadta az okleveleket a végzősöknek. „Gratulálok, nagyon jól választottak: a szenvedő ember gondjain segíteni felemelő feladat. Életük talán legszebb időszakának a végén talán felteszik a kérdést: hogyan tovább? Nyugodjanak meg, nem fognak unatkozni. Ez a szakma egész embert kíván.

Nagyon fontos, hogy megtalálják a lelki békéjüket, az utat, hogy képesek legyenek összeegyeztetni a szakmai élet klihívásait a magánélet kihívásaival. Ehhez kívánok erőt és sikert”

– búcsúztatta a hallgatókat a MOGYE magyar tagozatának a vezetője.