Nehéz helyzetben a néptáncosok

Amennyiben nem sikerül megváltoztatni az ősztől életbe lépő törvénymódosítást, a néptáncosoknak 65 éves korukig színpadra kellene állniuk, és végigtáncolniuk a mintegy másfél-két órás előadásokat. Ez azonban fizikailag képtelenség, hiszen – bármennyire edzett legyen is – az emberi test ebben a korban már alkalmatlan ilyen mértékű igénybevételre – vélik az érintettek, akik a Romániai Magyar Néptánc Egyesület nevében kezdeményezték a törvénymódosítás visszavonását.

Beadvánnyal fordult Raluca Turcan művelődési miniszterhez a Romániai Magyar Néptánc Egyesület, illetve annak nevében Virág Endre elnök, hogy töröljék el azt a korábbi törvénymódosítást, amelynek eredményeképpen a néptáncosok kikerültek a korábbi nyugdíjba vonulásra feljogosító, különleges munkakörülmények között dolgozók köréből. Így nekik a 65 éves nyugdíjkorhatárig táncolniuk kellene. A tavaly decemberi, 2023/360-as számú törvényben a korhatár előtti nyugdíjazásra jogosultak köréből kikerültek a néptáncosok, csak a balett-táncosokra vonatkozóan maradt érvényes ez a jog. Nekik még mindig lehetőségük van minden munkaév után hat hónapot nyerni a korábbi nyugdíjazáshoz. Ezzel a rendelkezéssel gyakorlatilag egy 2010 óta törvénybe foglalt jogot szüntettek meg, mint a beadványban rámutatnak, diszkriminatív módon és minden ésszerű indoklás nélkül.

Barabási Attila-Csaba, a Maros Művészegyüttes igazgatója megkeresésünkre elmondta: mindenképpen jó lenne megakadályozni ennek bevezetését, újra kellene tárgyalni az ügyet, hiszen ha egy kicsit a kulisszák mögé is betekintünk láthatjuk, hogy egy táncos élete egyáltalán nem könnyű, napi legalább négy óra intenzív próba és a napi előadások egész embert kívánnak, és olyan fizikai erőnlétet, amelyet egy ötvenes-hatvanas éveiben járó személy már nem tud teljesíteni. Ugyanakkor nem csak fizikai, hanem erős szellemi igénybevételt kíván ez a munka, koncentrálni kell, sokszor szöveget tanulni, hiszen például a Maros Művészegyüttes az utóbbi időben olyan táncszínházi produkciókat visz színre, amelyek szövegtanulást is igénylenek. “Nagyon gyakran a kollégák panaszkodnak, hogy fáj a hátam, fáj a lábam, fáj a térdem, meg kell műtsenek. Nagyon sok orvosi beavatkozásban van része egy táncosnak egy élet folyamán, úgyhogy le a kalappal azok előtt, akik ezt a hivatást választják. Messzemenően egy nehéz munka, nagyon nehéz munka. Nagyon jó kondíciót igényel fizikailag is, de szellemileg is bírni kell ezt a folyamatot” – foglalta össze a helyzetet Barabási. Emellett sok a vendégszereplés, a táncosok sokat utaznak és gyakran vannak távol a családjuktól, ez is nehezíti a munkájukat, hiszen egynapos tájolás esetén is van olyan, hogy hajnalban kelnek, utaznak, próbálnak, fellépnek és csak jóval éjfél után érnek haza.

A Maros Művészegyüttes igazgatója hozzátette: ők jó helyzetben vannak, hiszen ebben az együttesben a táncosok balerinként vannak alkalmazva, ez azt jelenti, hogy rájuk nem vonatkozik ez a kitolt nyugdíjkorhatár, és így 48, illetve 50 éves korukban nyugállományba vonulhatnak. Ezzel együtt az is előfordul, hogy a táncosok – egészségügyi okokból – még korábban pályát váltanak. Az említett okok miatt kéri tehát a Néptáncegyesület, hogy ismét foglalják bele a művészeti ágakban különleges körülmények között dolgozók közé a néptáncosokat.

Fotó: Maros Művészegyüttes Facebook oldala