Mentorlevél

Tisztelt Bírálló úr! Kedves Mentorom!

Ez a harminckettedik levelem. Talál hozzája, hogy harminckettes baka vagyok én, de nem bakában, hanem abban, hogy harminckét leveles poéta vagyok én, recece, de nem kapok biztatást a Bírálló úrtól, kedves Mentoromtól…

Amitől erőst meg vagyok prehendálva, ahogy a banyák mondanák kicsit menyecskésen.

Pedig fontos dalaimra elvártam szíves válaszát. Például arra, hogy „Rózsapiros rubáskában láttalak meg téged…”, amit mandolinóval adok elő esténként a park platánjai alatt.

Van vidám dalom is, még nem jelent meg, ide írom magának: „Az és Bimbó tehenemnek / Akkor a csakrája / hogy a Samu nevű bika / Nem bűzöl más marhára.”

Ez az első szakasz, de elakadtam, kérek tanácsot, mert az a helyzet, hogy Bimbó és Samu boldogsága nem lehet teljes, ugyanis a fiú hetente többször is hűtlenkedik, mivelhogy szerződésben áll a gazdatársulattal.

Ezt a konfliktust fel kellene oldani.

Barátom, excelletős Mindentudó Hábárnám, totál szinkron szaki, viszont cefetül irigyli a tehetségemet.

Bele rondáz a szövegembe, például azt a nótámat, hogy „Ájjá jájjá szukku szukku” elmodernizálta, s a refrén: „Stakatúr, stakatúr, csipkés stakatúr!” –, ahelyett hogy „Pizsamám, pizsamám, csíkos pizsamám!…”

Voltam már fellépésen, tisztelt Bírálló úr. Kedves Mentorom. Azt adtan elő mandolinóval, hogy „Árimzsimzsim, árámzsámzsám!”, és a végén azt is, hogy „Tálipici puftáráftá!”, és nagy sikerem volt vele. A Právó Tunikám Otthon virgonc közönsége valósággal őrjöngött az élvezettől.

Van forradalmi dalom is, Birálló úr. Kedves Mentorom. Azt mondja, hogy „Harang kondul /Gyomor mordul / Öreg paraszt / égre mordul” –na, evvel elakadtam, mert nem szeretem a kárinkodást, sem a verekedést.

Hábárnám, a szakelrontó azt mondja: legszebb dalom ködben ringó méla gondolmány.

Amelyik úgy végződik, hogy „Áncváj, policáj!”, hiszen hatalmas filozófikás a mélysége. És hogy én poétaként úgy kombinálok, ahogy Pikászó föstett.

Lássa, ő legalább szok dicsérni.

Egyem a hurkáját, Bírálló úr.  Kedves Mentorom.

Maga sohase laudált bezzeg. Mert maga egy reakciós fotelpatkány, azért.

Hogy rikoltaná le azt a hiperokos kopac fejit a szrcsimbókos tigrisfogú landarismadár!

Külön borítékban küldöm a legújabb vívmányomat, kottával. Az a címe, hogy „Tingátangá”, ez egy új táncritmus, amivel meghódítom a világot. Mutatóba csak egy idézet: „Nélküld az élet mit ér / Hej hopp! / Meghalok a csókjaidér!/ Hej hopp!”

Ne vegye magára, Bírálló úr, kedves Mentorom. Nem magának szól, hanem a kedvesemnek a  Právó Tunikám Otthonból.

Üdvözlettel (álnevemen):

Essex Sussex Pikárex D. J.