Kali IstvánA politikai bizonytalanság azért gyengíti egy ország valutáját, mert elbizonytalanítja a befektetőket és a piacokat – különösen ha kérdésessé válik, hogy a jövőbeni kormány képes vagy hajlandó lesz-e felelősségteljes gazdaságpolitikát folytatni. Az euró árfolyamának 5 lej fölé emelkedése Romániában több egymással összefüggő gazdasági és politikai tényező következménye, amelyek az államelnöki választások után váltak különösen hangsúlyossá.
Az euró árfolyamának 5 lej fölé emelkedése nem csupán egy jegybanki adat a sok közül, hanem ékes bizonyítéka annak, hogy a piacok érzékenyen reagálnak a politikai bizonytalanságra. A májusi romániai államelnök-választás első fordulóját követően kibontakozó gazdasági turbulencia sokkal mélyebb okokra vezethető vissza, mint egy egyszerű választási eredmény.
George Simion, a nacionalista és euroszkeptikus AUR párt vezetője a szavazatok 41 százalékával került az élre, ami váratlan erődemonstrációnak bizonyult a politikai fősodorral szemben. A miniszterelnök lemondása, a kormánykoalíció felbomlása, valamint a piac által kiszámíthatatlannak ítélt gazdaságpolitikai nyilatkozatok – például az állami szektor radikális karcsúsításának terve – lavinaszerűen indították el a lej gyengülését.
A politikai bizonytalanság elsődleges következménye a befektetői bizalom megingása. A tőkepiaci szereplők, különösen a külföldi alapkezelők és bankok, biztonságos és kiszámítható környezetet keresnek. Egy olyan politikai helyzet, ahol a jövőbeni kormány gazdaságpolitikája képlékeny vagy radikális fordulatokat ígér, azonnali reakciót vált ki: a tőke elhagyja az országot. Ez a folyamat – a lej eladásával és az euró vásárlásával – az árfolyam gyengüléséhez vezet.
Románia esetében a helyzetet tovább súlyosbítja a már eleve magas költségvetési hiány. Az Európai Unión belül a román deficit az egyik legmagasabb: a GDP arányában idén elérheti a 8,7 százalékot. Ennek finanszírozása stabilitást és hitelességet követel – ezek viszont most hiánycikknek számítanak. A Simion által kilátásba helyezett, adóemelés nélküli költségcsökkentés nem győzte meg a piacokat, sőt, csak fokozta az aggodalmakat.
A Román Nemzeti Bank (BNR) ugyan beavatkozott a piacokon – eurót adott el és lejt vásárolt –, hogy fékezze az árfolyam zuhanását, de az eszközei végesek. A tartós politikai instabilitás ellen a jegybank önmagában tehetetlen.
A befektetői körökben uralkodó hangulat jól tükröződik abban, hogy a JPMorgan hosszú pozíciót vett fel az euróval szemben a lej rovására – vagyis aktívan számít annak további gyengülésére. Ez nem spekuláció, hanem a kockázatok beárazása.
Románia jelenlegi példája világosan megmutatja: a valuták nemcsak gazdasági, hanem politikai szentimentek tükrei is. A lej gyengülése nem egyedi eset, hanem egy jól ismert gazdasági mechanizmus természetes következménye. A piac nem vár – ha bizonytalanságot érez, azonnal reagál. A kérdés már csak az, hogy a választások második fordulója után sikerül-e visszaállítani a stabilitás látszatát, vagy Románia hosszú távra is elveszíti a befektetők bizalmát.
Antal Erika
