Anekdoták az igazán nagyokról 2.

FÜSTÖLGÉSEK

Lloyd George angol államférfi 1914 februárjának egy hideg napján falusi birtokán sétálgatva észrevette, hogy egyik bérlője háza előtt, az utcán fogyasztja ebédjét.

– Nos, Henrik – kérdezte a miniszter –, miért étkezik a szabadban ilyen rettenetes hidegben?

– Azért, mert… Mert a tűzhely hihetetlen módon füstöl – hebegte a bérlő.

– Lássuk csak… – szólt Lloyd George, és benyitott a bérlője házába. De alig nyitotta ki az ajtót, egy elhajított főzőkanál repült el az orra előtt, s ezalatt egy ingerült hang kiáltott belülről:

– Kotródsz innen, vén nyomorult, vagy azt akarod, hogy…

A miniszter gyorsan visszahúzódva becsapta az ajtót, és a félelemtől sápadt bérlőjének gyengéden megveregette a vállát, majd vigasztaló hangon mondta:

– Bátorság, Henrik! Nem kell nagyon szomorkodnia. Nekem is van otthon tűzhelyem, mely állandóan füstölög. Csak az a különbség, hogy nem ilyen erősen füstöl, mint az öné…

*

MIT ÉRDEMES SZÁMON TARTANI

Francois Bassompierre-t (1579–1646), Franciaország marsallját egy alkalommal valaki megkérdezte, hogy hány éves?

– Körülbelül harmincnyolc, vagy negyvennyolc – felelte a marsall.

– Hogyan, hát nem tudja pontosan saját életkorát?

– Uram – feleli Bassompierre –, a pénzemet, ékszereimet és jövedelmeimet számon tartom, mert azokat ellophatják vagy megrövidíthetik. Miután attól nem félek, hogy éveim számát valaki elvehesse vagy elveszíthessem, azokat sohasem szoktam számolni.

*

CLÉMANCEAU

George Clémenceau (1841–1929) mindig erőszakos, akaratos ember volt, aki a rajta esett legkisebb sérelmet sem tudta elfelejteni. Azon időben, amikor még csak egyszerű képviselő volt, egy napon felkereste Gailhard-t, a párizsi Nagy Opera igazgatóját, hogy egy bájos hölgyet vezessen be az énekművészetbe, és ha lehetséges, foglalkoztassa az Operában. Gailhard azzal kezdte, hogy egy óra hosszát megvárakoztatta Clémenceaut az előszobában, azután pedig kevés jóindulattal, állva fogadta, le sem ültette, kérését pedig nyersen visszautasította. – Nagyon sajnálom, uram, semmit sem tehetek védence érdekében.

• ..
• Nincs hangja…nincs tehetsége…
• Azonban…
• Kár minden szóért, kedves Clémenceau úr.

– Szeretném, ha…

– Semmi, nincs semmi szándékom vele…És mivel az időm nagyon drága, kérem, ne tartóztasson fel tovább.

Clémenceau nem makacskodott tovább, hanem elbúcsúzott. Arcának nyugalmával és udvarias köszöntéssel rejtette el élénk ingerültségét.

Néhány hónap múlva Clémenceau váratlanul miniszterelnök lett. Rögtön hívatta Gailhard-t, akit azonnal fogadott, bár előszobája teli volt, és a várakozók között néhány miniszter is volt.

– Kegyelmes uram…– mormolta az Opera igazgatója.

– Jó napot.

– Miben…

–… lehet szolgálatomra, ugyebár? Semmiben. Hivattam önt, és tapasztalhatta, hogy egy percet sem várakoztattam az előszobában. Azt akarom csak mondani, hogy másra gondoltam…

– De…

– Bocsánat, még nem végeztem. Másra gondoltam az Opera igazgatásában. Egy szót sem többet. És miután az időm igen drága, kérem önt…

Clémenceau Gailhardnak ajtót mutatott, mire az szó nélkül távozott.

Ekkor lett a párizsi Nagy Opera igazgatója Messager, a „Petites Michu“ szerzője. Az igazság megkívánja annak megállapítását, hogy Clémenceau a védencét Messager-nél nem pártfogolta.