Szépek-e ünnepeink magyar nevei?

Az év legünnepesebb hete, amikor nemcsak felgyorsulnak a bibliai események, hanem nagyon közel kerül egymáshoz a lét két nagy véglete: halál és élet (örökélet). A halál emlékét adja a golgotai keresztre feszítés története, az élet győzelmét hozza a rákövetkező vasárnap hajnala, amikor a Felső-Maros menti falvakban már ott díszelegnek a hagyományos, színes húsvéti bokréták. Úgy gondolom, a mai ember is tudja, érzi, mekkora szükségünk van nekünk ezekre az ünnepekre, mert lelki feltöltődés nélkül erőtlenek hosszú hétköznapjaink. Én már gyermekkoromban megtanultam, a tavaszt a húsvét hozza, s ebben az évben az időjárás, a természet virágba borulása igazolja gyermekkori tudásomat: megjött a húsvét, itt a tavasz.

Ünnepek hangulatában fogalmazódott meg a húsvéti ünnepkör magyar megnevezéseinek pár érdekessége. Van benne szép emlékhordozás és van benne meglepő megnyilatkozás, ezek a két évezredes ünnepek olyan mélyek és fontosak, hogy a nevükről szóló elmélkedés semmit sem ront szépségükből. Elég, ha csak annyit jegyzek itt meg: ez a két nap – nagypéntek és húsvét – a történelem fordulópontja, ami olyan elevenen és mozgalmasan él ma is a Kárpátok világában.

Virágvasárnap – egyik legszebb magyar szavunk. Olyan, mint a gyöngyvirág vagy árvalányhaj. Ismerjük a szép ünnepi megjelölés mögötti eredet-történetet is: Jézus szamárháton bevonul Jeruzsálembe, szimbolikusan értelmezve: meghódoltatja a fővárost kard nélkül. Az evangéliumi leírásban még az is megörökítődött, amint a vele szemben álló farizeusok a győztes Jézust ünneplő sorok mögött állva, beismerik: „látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi” (Jn 12,19).

A jeruzsálemi bevonulás-krónika nem említ virágokat, az egyedi eseményről fennmaradt bibliai megörökítésben levetett felső ruhák és pálmaágak szerepelnek, csakhogy a Kárpát-medencében a keresztyénséggel való első találkozások alkalmával pálmaágak nem voltak, talán levetett felsőruha sem hányódott olyan sok az első ezredfordulón, így ötletes elődeink a bibliai pálmaágakat és levetett felsőruhákat virágokkal helyettesítették. Szép történet.

Nagypéntek – így a nagy jelzővel eleve igazolja, hogy az év másik 51 péntek nevű napjától teljesen elkülönül; más a hangulata és más a mi hangulatunk is, a csíki székely falvakban ezen a napon nem szólalnak meg a harangok, mert éppen Rómába vándoroltak, protestáns falvainkban megszólaló harangzúgásban fekete ruhás keresztyének mennek a templomba emlékezni egy szörnyű tettre, amikor az igazságtalan emberi ítélet győzött az igazság fölött. Ezt maga Isten Fia vallotta így meg a kereszt előtt: „én vagyok (…) az igazság” (Jn 14,6).

A nagypéntek nevében, megélésében, hangulatában hordozza azt a fájdalmas áldozatot, amikor a bűntelen Jézus meghal ott a kereszten. Megvallom, egy időben még az is zavart engem, amint az egyházi fali naptárokon piros betűs ünnepként jelenik meg, mert az én személyes hitvilágomban nagyon sötét betűkkel volt feljegyezve. Egy mostani nagypénteki elmélkedésben olvastam egy szép meghatározást: Isten embermentő irgalma ez a nap. Így már bennem is piros betűs ünnep nagypéntek,    

Húsvét – legnagyobb ünnepe a világnak. Statisztikák és templomos emlékek alapján is nyugodtan állíthatjuk mindezt. Volt idő, amikor városunkban gyülekezetek egyharmada ott volt húsvét első napjának délelőttjén misén vagy istentiszteleten, s ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy a 14 év alattiak meg az idős betegek nem vesznek részt az ünnepi szertartáson, akkor bizony az itt élők felét személyesen megérinti a feltámadás, az élet győzelmének üzenete.

Azt hiszem, lelkipásztorként nem vagyok ünneprontó, ha kijelentem: ennek a nagyon szép ünnepnek a magyar nyelvben egyáltalán nem szép a megnevezése – húsvét. Ez csak egy régi egyházi előírás következménye, ami messzemenően távol esik a lényegtől. A húsvét lényege nem az, hogy negyven napos hústalan időszak után, végre húst vehetünk magunkhoz, hanem az, hogy egy önfegyelemmel és lelki koncentrációval végigkövetett zarándokút végén a hívő ember reménysége célba ér, amikor a jeruzsálemi üres sír előtt meghallja az angyal hangját: „nincsen itt, mert feltámadt” (Mt 28,6).  A jeruzsálemi üres sír fölött elhangzó angyali üzenet adja a húsvét igazi áldását, függetlenül a tiltott vagy engedett hús evésétől. Elődeink találhattak volna szebb és pontosabb megnevezést erre a világtörténelmet fordító napra, de míg így él magyar nyelvünkben a feltámadás ünnepi megnevezése, addig mi is így írjuk le:

a vasarhely.ma minden kedves olvasójának kívánunk Istentől áldott, boldog húsvéti ünnepeket!