Bódizs EdithKétszer tartanak egy évben ásvány és féldrágakő vásárt a Marosvásárhelyi Néprajzi Múzeum előcsarnokában, a Toldalagi Palotában, tavasszal és ősszel. Az őszi vásárra most került sor hétvégén.
Igyekszem minden alkalommal ellátogatni, és minden alkalommal találkozom Szentannai Alexával (Elek magyarul, de megkért, hogy Alexaként hivatkozzam rá, mert így ismerik). Kolozsvári, nyugdíjas, tíz éve jár Vásárhelyre kiállítani, és több mint 30 éve van a szakmában. Édesapja bányamérnök volt, neki a hatására kezdett el ásványokkal foglalkozni, együtt kezdtek el járni Miskolcra nemzetközi börzékre. Ezek a börzék ma is léteznek, Szentannai Alexa azóta eljutott Olaszországba, Németországba, beszerezni a nyersanyagot. Ami végül is nem nyersanyag, hanem kilóra vásárolható csiszolt, feldolgozott féldrágakövek, gömb alakúak, óvális formájúak, attól függ, mibe dolgozzák bele, bizsukat készítenek belőlük. Szentannai úr nemcsak ide jár, hanem részt vesz az országban több vásáron, Bukarestbe, Krajovára is rendszeresen elutazik. Itt nálunk a kalcedon található meg, Máramarosban termelik ki, de van borostyán is, ennek hazája Buzău megye.
Kíváncsi voltam arra, hogy sok időbe telt-e, amíg megismerte az összes követ. Szerinte nem nehéz megtanulni, egy idő után rááll az ember szeme, és meg tudja különböztetni a hamis, festett kövektől, a valódit. Eleinte ő is vásárolt szakkönyveket Magyarországról, ezekből tanult, a könyveit már továbbadta a fiataloknak, mert szerencsére van utánpótlás, vannak olyan geológia szakra járó diákok, Vásárhelyről, de még Székelykeresztúrról is, akik érdeklődnek a szakma iránt. Persze, ebből nemigen lehet megélni, vallja be Szentannai úr, de nyugdíj kiegészítésnek tökéletes, és ha lelkesedés van, akkor nem számít a nyereség. S ha már körülnéztem a kiállításon, „Támogassuk a hazai ipart!” jelszóval, vásároltam egy szép, világoskék kalcedon fülbevalót.
Antal Erika
Szucher Ervin
