.:: Vásárhely.ma ::.

Hatvan éve indultak a pályán

Gyémánt diplomát vettek át, kopjafát állítottak, a hatvan évvel ezelőtti eseményekre és az azóta eltelt időre emlékeztek azok a volt orvostanhallgatók, akik 1963-ban végezték az egyetemet Marosvásárhelyen. 

A találkozó baráti beszélgetéssel kezdődött pénteken, majd szombaton az egyetemen folytatódott, ahol Nagy Előd rektorhelyettes ünnepi körülmények között adta át a gyémánt diplomát az egykori végzetteknek. Vasárnap a Studium Prospero Alapítány szervezésében kopjafát avattak az akkori végzősök emlékére. A jelenlevőket dr. Vass Levente, az alapítvány ügyvezető elnöke köszöntötte, áldást mondott Henter György, a marosvásárhelyi vártemplom lelkésze.

Olyan nincs, hogy a nyugdíjba vonult orvos ne működjön

Ezelőtt 60 évvel 75-ön végeztek, közülük 33-an élnek. A hétvégi kerek évfordulós találkozóra 16 személynek sikerült eljönnie. A legtöbbjüket valamelyik családtag, gyermek, vagy unoka kísérte el, volt, akivel jött az egész családja. A Romániában élők mellett Németországból, Magyarországról és Izraelből érkeztek az egykori végzősök – számolt be dr. Rácz Katalin a vásárhely.ma-nak, akit arról kérdeztünk, mit jelentett hat évtized távlatából felidézni az akkori eseményeket, a végzést, a búcsút az egyetem padjaitól, az évfolyamtársaktól. „Nekünk nem volt ballágásunk, se kicsengetési kártyánk, mert olyan idők jártak akkoriban, hogy nem lehetett. Kaptunk egy-egy fél pohár konyakot, a rektor, Andrasovszki Tibor kezet fogott velünk és azzal szélnek voltunk eresztve. A marosvásárhelyieknek még ott voltak a hozzátartozói, de én a szüleimet meg sem hívtam, mert nem volt hova”  – emlékezik vissza Rácz Katalin, aki kollégája, Maludy László segítségével szervezte a találkozót. Az egybegyűltek közül a legfiatalabb 82 éves, a legidősebb 86 és közülük ketten még mindig aktívak, dolgoznak. Tanácsért pedig a többiekhez is fordultak, fordulnak, hiszen, ahogy Katalin mondja, olyan nincs, hogy az orvos nyugdíjba vonul és kész, ne működjön, hiszen a tanácsára mindig szükség van. „A kollégáim közül egyesek  könyveket írnak, mások rajzolnak, festenek, van aki még három falunak a családorvosa, két szakorvosunk  rendszeresen dolgozik, van aki gombászik, úszik, van aki bridzsezik  nemzetközi szinten, van, aki tudományos kongresszuson vesz részt, mindnyájan többet tudunk olvasni, keresztrejtvényt fejtünk, kulturális eseményeken veszünk részt, hála Istennek, sok és változatos lehetőség van, berobbant az életünkbe a számítógép, ami egy csoda és nagyon szívesen  ki is használjuk, egyszóval időhiányban  szenvedünk, nem, hogy haszontalanul unatkoznánk” – magyarázza Rácz Katalin.

A meglepetések sem hiányoztak

Egy ilyen találkozó megszervezése időt, energiát, türelmet, sok egyeztetést igényel, hisz az időpont, a helyszín mindenkinek meg kell feleljen, azoknak, akik távolabbról érkeznek, a jármű, a vonat, a busz, a repülőgép indulási ideje, érkezése is számít. „Egyik kollégánk Nyugat-Magyarországról érkezett. Vonattal mentek Budapestig, onnan pedig busszal érkeztek Marosvásárhelyre. Ráadásul hajnali órában, amikor még semmi sem nyitott és egy padon ülve kellett várakozniuk. De ezt a kalandot is vállalták, csakhogy itt lehessenek” – avatott be Rácz Katalin a találkozó részleteibe. Az igazi meglepetést azonban az Izraelből érkező Lustig Schwarz András jelentette, akivel sokat beszélt telefonon, a találkozó helyszíneiről részletesen kikérdezte, a jelenlevő kollégákról is, ő ugyanis, mint mondta, nem tud jelen lenni, romlott a látása, meg egyáltalán olyan messziről kísérő nélkül el sem tudna indulni. „Felhívott, amikor az étteremben voltunk, kifaggatott, hogy milyen a hangulat, hányan gyűltünk össze és negyedóra múlva megjelent. Akkora meglepetés volt, hogy alig hittük el. Ráadásul mindenkinek személyre szabott ajándékot is hozott” – mesélte Katalin.

A találkozóra a 33-ból eljött Bálint Géza, Bíró Ildikó, Kakucs Sándor, Kolcsár Sándor, Serdült Tibor, Perneki István és Gógucz Attila Magyarországról, Gyulafalvy Judit és férje Maludy László Kölnből, Katz Pál Zilahról,  Lusztig Schwartz András Izraelből, Mózes Ede és Rácz Katalin Marosvásárhelyrő, Szatmári Sebestyén Csíkszeredából, Varga Mihály Kolozsvárról és Zagyva Miklós Szatmárnémetiből.


A másik meglepetést a kopjafaállítás jelentette. Ugyanis nem tudták, hogy létezik ez a lehetőség, hogy a hatvan éve végezettek emlékére egy kopjafát állítsanak. Az arra függőlegesen felvésett szöveg egy Hippokrtész idézet, latin és magyar nyelven: PRIMUM NIL NOCERE – AZ ELSŐ, HOGY NE ÁRTSUNK – HIPPOKRATÉSZ.

Nagy feltöltődést jelentenek az idős orvosokkal való találkozások

A friss és a 20 évvel ezelőtt végzetteknek évről évre kopjafát állatanak a Studium Prospero Alapítvány Trébely utcai rezidenciájának kertjében. Idén az 1963-ban végzetteknek állították fel a kopjafát, illetve azoknak fognak, akik 35 éve végeztek – mondta a vásárhely.ma-nak dr. Vass Levente. Az alapítvány ügyvezető elnöke úgy fogalmazott, hogy nagyon nagy feltöltődést jelent számukra, a munkatársai számára az ilyen és ehhez hasonló ünnepi események, a találkozók, a megemlékezések. „Ezek az idős orvosok, gyógyszerészek, akikkel az eseményeinken találkozunk, akik az alapítvány nyugdíjas orvosok klubjába járnak, erőt adnak nekünk a munkánkhoz, ahhoz, hogy a továbbiakban is célokat fogalmazzunk meg és kitartóan dolgozzunk azok megvalósításáért” – hangsúlyozta Vass Levente, aki elmondta, nagyon szép, felemelő ünnepség volt, amelyen kollégáival közösen vett részt.

Mindig van mondanivaló

Az 1963-as végzősök öt és tíz évenként találkoznak. Volt, akik 5 éve is látták egymást, míg másokkal csak tíz évvel ezelőtt találkoztak. Valamennyiüknek van valamilyen elfoglaltsága, hobbija, hiszen a nélkül nem is lehetne élni – tehát van miről beszélniük. Ki kertészkedik, ki a családjával tölt több időt, ki civil szervezeteknél önkénteskedik. „Az életről beszélgetünk, hiszen mindannyian elvégezték a munkájukat, családot alapítottak, alapjában véve elégedettek. A tragikus, kommunista korszakot nyilván nem emlegetjük” – tette hozzá Rácz Katalin.

Antal Erika

Kövess minket a
Facebookon!

Követem!

23

Mire számít a választási kampányban?