Antal ErikaA jelenlegi helyzet szerint halálra van ítélve a kerelőszentpáli Haller-kastély. Az igaz, hogy hasonló, vagy ennél is romosabb kastélyt már építettek újjá, de napjaink gazdasági körülményei között ez most nehezen képzelhető el.
A Marosvásárhelyen landoló repülőgépből látszik a legjobban, de a Kolozsvár felől érkező vonatból, vagy a falu mellett áthaladó országútról is megfigyelhető a Haller-kastély, vagyis az, ami maradt belőle: a falak és az égbe meredő kémények. De lassan azok is eltűnnek a föld színéről, hiszen az idő nem kedvez a romos építménynek, így az évről évre egyre siralmasabb állapotba kerül.
Dr. Kálmán Attila történész, az erdélyi arisztokrácia múltjának kutatója a vásárhely.ma érdeklődésére annyit mondott, a kastély a család tulajdonában van. Évekkel ezelőtt az örökösök egy egyesületet hoztak létre azzal a céllal, hogy megmentsék, de közbejött a covid járvány és nem sikerült előrelépni. A mostani helyzet szerint halálra van ítélve.
A kastély rövid története
A barokk stílusú kastélyt Haller Gábor építtette 1760-ban. De már jóval korábban állt ott egy vár, a 16. században, amely az 1575-ös kerelőszentpáli (Báthory István fejedelem és Bekes György közötti) ütközet után megsemmisült. Új várkastély építésébe fogott 1610-ben Haller István, amit a Rákóczi-szabadságharcok idején romboltak le.
A jelenlegi, romokban álló kastély utolsó tulajdonosai – Haller István gróf, felesége, báró Schell Bauschlott Mária Lujza, gyerekeik Haller Géza és Haller Ilona Katalin, valamint annak férje, Harmath Ferenc – az államosításig laktak benne. Azonban 1949. március 2-án el kellett hagyniuk a kastélyt, amely a továbbiakban volt iskola, zöldséglerakat, sőt lakások is működtek benne. A rendszerváltást követően, amikor lassan kiköltözött belőle minden hivatal és a hivatali lakások is megszűntek, rohamosan kezdett tönkremenni az épület. A ’90-es éveek második felében még lakott benne pár szegény család. Ami mozdítható és elvihető volt, ajtó- és ablakkeretek, csempekályhák, tartógerendák, padlóburkolat, mindent elvittek. A berendezést, bútorzatot, szőnyegeket, könyveket, felszereléseket jóval korábban, az államosítást követően elhordták már.
Halálra ítélve
Végül, hosszas, másfél évtizedes pereskedés után Haller Ilona és férje, Harmath Ferenc visszakapták a jogos tulajdonukat, de nem volt anyagi lehetőségük, hogy azt rendbetegyék, állagmegőrzést végeztessenek rajta, ezért a gyulafehérvári római katolikus érsekségnek adományozták. Az érsekség körbekerítette, hogy ami még megvan belőle, az legalább megmaradjon, de anyagi lehetőségek hiányában, nem fektetett be többet a megőrzésbe, vagy a renoválásba. Egy idő után újból visszakerült a család tulajdonába. A kerítés már nincs meg, bárki megtekintheti, aki arra jár, bemehet az egykori udvarába, még a falai közé is, bár fennáll az omlás- és balesetveszély.
Régi felvételeken látható, milyen volt fénykorában, ma már csak erős fantáziával lehet elképzelni egykori szépségét.
Szucher Ervin
