65 éves, de még nem akar nyugdíjas lenni

Egy napra a Nemzeti Színházba költözött a Marosvásárhelyi Rádió stúdiója. 65. születésnapját ünnepelte, úgy, hogy az aznapi műsorokat, a híreket, az interjúkat a nagyszínpadról közvetítette, mialatt a hallgatók beülhettek a nézőtérre és láthatták, hogyan készül az adás.

A meghívottak, beszélgető partnerek között elsősorban a Tompa Miklós Társulat színészeit láthatták és hallhatták az érdeklődők.

A megalakulása óta folyamatosan közvetít a Marosvásárhelyi Rádió, leszámítva a kommunista korszak legsötétebb éveit, amikor 1985-től 1989 végéig hallgatásra kényszerítette a hatalom – mondta Szász Attila, a magyar szerkesztőség vezetője, akitől azt kértük, foglalja össze, mi változott a rádiózás 65 éve alatt.  „Folyamatos a változás, főleg az utóbbi időben nagyon felgyorsult. Nagyon résen kell lenni, alkalmazkodni az elvárásokhoz. Amit 65, vagy akár 50 éve rádiónak mondtunk, az ma már történelem. Az, hogy a nagy fadobozból szól a hang, az még itt-ott létezik, sőt egyszerre van itt a jelen, a múlt és a jövő, hiszen még mindig van középhullámú frekvencia, amit sokan hallgatnak, ugyanakkor a rövidhullámú frekvenciáinkat is próbáljuk bővíteni, viszont a jövő az onlineban van. Az viszont már csak gyűjtőfogalomként nevezhető rádiónak, hisz minden audio média tartalom gyakorlatilag az online térben egymással verseng, bár nem szeretem ezt a szót, tehát a Marosvásárhelyi Rádiónak a jövőre nézve ez a legnagyobb kihívása, hogy ebben az új kontextusban találja meg a hangját és a helyét. Már nem csak a hagyományos értelemben vett adáskörzetről beszélünk, ami Hargita, Kovászna, Brassó és Maros megyéket jelenti, hanem bárhol a vlágon, ahol internet van, hallgatható a rádió” – válaszolta Szász Attila, aki azt is elmondta, hogy a közösségi média mellett az online térben is markáns a jelenlétük, amit lehet, mindent megosztanak az interneten. A legújabb és legkorszerűbb fejlesztésük, amit nemrég indítottak, az a Spotify két podcast műsorral. Az egyik a Papírhajó, a rádió irodalmi hangtárát foglalja össze, mindazokat a felvételeket, amelyek az elmúlt 65 évben készültek, illetve azokat is, amelyek ezt követően készülnek,  hangos könyveket, rádiójátékokat. A másik a Kikötő, ahol azok az aktuális tartalmak találhatók meg, amelyek újrahallgatásra méltóak, amelyekről ha lemaradt a hallgató, meghallgathatja utólag is.

A tartalom olyan szempontból nem változott, hogy a rádió mindvégig közszolgálati volt és maradt. Legfontosabb a tájékoztatás, a nevelés és a szórakoztatás. A pontos és hiteles tájékoztatás nem változott, ami viszont a nevelést és szórakoztatást illeti, igazodni kell az elvárásokhoz. „Egyrészt nem gondoljuk, hogy minden igényt ki kell elégíteni, viszont azt sem lehet, hogy nem figyelünk oda a hallgatói elvárásokra. Tehát itt egy állandó kötéltánc folyik” – fogalmazott a főszerkesztő.

Fotók: Bereczky Sándor/Tompa Miklós Társulat